vasárnap 21 január 2018

Írta: FKATI - vasárnap 21 január 2018 - 20:58:00 |

Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Szeretettel köszöntöm a Miskolc-Martinkertvárosi Jézus Szíve Római Katolikus Plébánia honlapján!
Oldallagosan ellátott plébániák: Görömböly, Szirma, Filia:Kistokaj

Tekintsen be plébániánk életébe! Ajánljuk a honlap aktualitással foglalkozó részét, melyben nemcsak a szentmisék rendjét, hirdetéseket találja meg a kedves olvasó, hanem a plébániai közösségi életéről, eseményeiről is hírt adunk. Szolgáljon honlapunk arra is, hogy mindennapjaink forgatagában örömmel tudatosítsuk hovatartozásunkat és megvalósulhasson köztünk amit Jézus imában kért: "Legyetek mindnyájan egyek!"
(Jn 17, 21)

Minden kedves látogatónak, tartalmas időtöltést kívánok!
Tóth István
plébános

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

ÖKUMENIKUS IMAHÉT
január 21-28.

„Jobbod, Uram, dicső az erőtől…” / „Uram, a jobbod kitűnik erejével…” (2Móz/Kiv 15,6).


Egyházközségeinkben a következő időpontokban imádkozunk a keresztények egységéért:


Martinkertvárosban:
Január 24-én - szerdán - 17 órától a Református templomban

Szirmán:
Január 23-án - kedden - 18 órától a Római katolikus templomban
Január 24-én - szerdán - 18 órától a Baptista imaházban
Január 25-én - csütörtökön - 18 órától a Görögkatolikus templomban
Január 26-án - pénteken - 18 órától a Református templomban

Görömbölyön:
Január 28-án - vasárnap - 16 órától a Görögkatolikus templomban

Immár szokás szerint, a KIEMELT ALKALOM január 27-én – szombaton – 16 órakor a Miskolci Egyetem Díszaulájában lesz!



IMAFÜZET

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------


JANUÁR 28. ÉVKÖZI 4. VASÁRNAP - B-év




Az évközi negyedik vasárnap evangéliumi szakaszában arról hallunk, hogy Jézus a kafarnaumi zsinagógában tanít, s ördögöt űz ki egy megszállottból. E kettős cselekedet rögtön Márk evangéliumának elején azt mutatja, hogy a múlt vasárnapi perikópa szavai - "Betelt az idő, közel van az Isten országa" - valóban megtapasztalhatóvá váltak a korabeli zsidók számára. Hiszen Jézus tanítása s isteni erejének megnyilatkozása mintegy jele az idők teljességének, Isten Szentje érkezésének.

Megérzik ezt a zsinagógában jelenlévő, imádkozó hívők is, akik így fogalmazzák meg gondolatukat: "úgy tanít, mint akinek hatalma van, s nem úgy, mint az írástudók" (vö. Mk 1,22). A Hegyi beszéd különös jézusi megszólalásmódjának előíze ez: "Hallottátok a régieknek szóló parancsot... Én azonban azt mondom nektek..." (Mt 5,21k). Jézus szavain egyfajta sajátos erő és tekintély süt át - amit a korabeliek "hatalom" névvel illettek. Mit is fejez ez ki? Az írástudók és farizeusok szolgái voltak a kinyilatkoztatott szónak: őrizték, értelmezték és tanították azt. Valamiképpen ezt a szolgálatot folytatja az Egyház is eleven hagyományában, életét "az Evangélium élő hangjává, szavává" (vö. DV 8) téve. Ezzel szemben Jézus megnyilatkozásai egy teljesen más állást mutatnak fel. Ő nem szolgája az isteni szónak, hanem forrása, adója. Megnyilatkozásai, "hatalommal" mondott szavai ezért istenségének burkolt állításai, megerősítései. Lehet, hogy ezt az egyszerű kafarnaumi nép nem értette, nem fogta fel - de valamit mégis megérzett belőle. S ez az érzés adja az evangéliumi szakasz keretét, hiszen ez a gondolat áll az ördögűzés előtt, s azt látva pedig ez hangzik fel a jelenlévők ajkáról is: "Mi ez? Új tanítás, és milyen hatalmas!" (Mk 1,27).

Milyen szerepet játszik ebben a keretben maga a csoda, az ördögűzés? Semmiképpen sem akar az isteni hatalom vulgarizált, látványossá tett erődemonstrációja lenni - Jézus elnémítja a gonosz lelket. Nem is garanciapecsét akar lenni a Megváltó elhangzott zsinagógai tanítására - Jézus soha nem érezte szükségét annak, hogy emberek előtt bizonygassa igazát, győzködje a késedelmes szívűeket. Az ördögűzés egész egyszerűen nem más, mint az irgalmas Isten szabadító tette a bűn és gonoszság fogságában sínylődő emberért. Az Úr nem erejét mutogatja, hanem lényéből fakadó együttérzéssel fordul a megláncolt emberhez, s szeretete indítja a csoda megtételére.

Ez a szerető irgalom és együttérzés az az erő, amely megtöri a gonosz lélek hatalmát. A démon védekezne: "Mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus?" (Mk 1,24) Mintha csak azt mondaná: nem tettem én ellened semmit, csak az ősbűn által már úgyis elesett és leláncolt, hatalmamba adott ember fölött érvényesítem erőmet. Ezt erősíti meg harmadik mondata is: "Tudom ki vagy: az Isten Szentje" (uo.) - vagyis: tudom nagyon jól, hogy nem érinthetlek, nem is akarok ellened támadni. A világ mintha felosztásra került volna Isten szentségének és a sátáni bűnnek két régiója között - az ember pedig e másodikban kapott helyet. A sátán nem támad az isteni fölség ellen, a saját rabságában lévőt gyötri. Jézus az, aki átlépi a titkos határvonalat, ő az, aki behatol a bűn, a halál, a gyötrelem és a homály birodalmába. Ez provokálja ki a démon visszavágását: "Azért jöttél, hogy elpusztíts minket?" (uo.) Máté evangéliumában, a gádárai megszállottak történetében még egyértelműbben domborodik ki ez a motívum, hisz ott a gonosz lélek így szól: "Azért jöttél ide, hogy idő előtt gyötörj minket?" (Mt 8,29)

Jézus megtestesülése és nyilvános működésének megkezdése támadás az ősbűn által előállt világrend ellenében. Isten nem várja ki az utolsó napot, az ítélet idejét, hanem már az emberi történelmen belül hatalommal akarja megvalósítani az üdvrendet. Ez váltja ki a tisztátalan lelkek pánik-reakcióját, s részben ez lehet az oka annak a sátáni ellenszenvnek, sőt gyilkos dühnek és gyűlöletnek, amely emberekben, emberek által Krisztus és az Egyház ellen megnyilvánul. A bűnhöz láncolt emberiség félholt nyugalmi állapotát Krisztus műve felkavarta, háború kezdődött meg, a Szent Pál által többször emlegetett harc - mindez azért, mert Isten irgalma és szeretete nem tűrte, nem tudta tovább szemlélni az ember elveszettségét.

Hogy a Jézus művével megszülető új állapot milyen vajúdás és ellenséges támadások közepette valósult és valósul meg ma is a világban, annak szimbolikus megjelenítése a démon ragaszkodása a neki kiszolgáltatott emberhez: "A tisztátalan lélek erre össze-vissza rángatta az embert, aztán nagy kiáltással kiment belőle" (Mk 1,26).

Ezen drámai, viharos és hangos jelenet kellős közepén áll a csöndes Jézus, aki megtiltja, hogy a démon szóljon. Miért teszi ezt? Minden valószínűséggel azért, mert nem akarja, hogy nyilvános működése kezdetén a gonosz lélek, akit ő maga nevez a "hazugság atyjának", tegyen tanúságot arról, hogy a názáreti Jézus a Megváltó, Istennek a régtől várt szentje.

Mit üzen ez az evangéliumi szakasz nekünk, akik egy olyan korban élünk, amely már alig-alig hisz a személyes szellemi természetű gonosz létezésében, s ezért minden ördögűzést mesének vagy látványosságnak tart? Mindenekelőtt figyelmeztet bennünket, hogy a gonosznak valós hatalma van az ember fölött. Az illúzió, hogy mind a jó, mind a rossz az ember kezében van, hogy az ember önmagát mindentől és mindenkitől függetlenül meg tudja határozni, becsap bennünket. Tagadhatjuk a rajtunk kívül álló személyes erők létezését - de ez a tagadás még korántsem jelenti azt, hogy azok tényleg nincsenek. Áltathatjuk magunkat azzal, a világban csak mi vagyunk, vagy esetleg csak Isten és mi, s minden ami fontos, magunk között és Isten között játszódik le. De ettől még tény marad: a világ harctér, s a küzdelemben mi is lényegileg érintettek vagyunk. Tehetünk úgy, mintha nem látnánk az ellenfelet, mintha ott sem volna - de ez nem fejlődés, az emberi szellem tökéletesedése és kiemelkedése a mesék világából, hanem önnön kiszolgáltatottságunk megnövelése, végső soron őrültség. Zárásként álljon itt Szent Pál figyelmeztetése: "Erősödjetek meg az Úrban (...) Öltsétek fel Isten fegyverzetét, hogy helyt tudjatok állni az ördög cselvetéseivel szemben. Nem a vér és a test ellen kell viaskodnunk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, e sötét világ kormányzói és az égi magasságok gonosz szellemei ellen. Öltsétek fel tehát Isten teljes fegyverzetét. Csak így tudtok ellenállni a gonosz napon és így tudtok mindent leküzdve helytállni." (Ef 6,10.11-13)


----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------


JANUÁR 21. ÉVKÖZI 3. VASÁRNAP - B-év




Keresztelő János feladata az volt, hogy a bűnbánat hirdetésével bejelentse a messiási idő kezdetét. Jézus majd abból indul ki, amit János hirdetett Térjetek meg, az Isten országa elérkezett. Jézus maga közvetíti ezt az országot. Jézusban itt van számunkra az Atya teljes üzenete, egész irgalma és minden kegyelme. Egyúttal azt is bemutatja, hogy az embernek hogyan kell Isten akaratát teljesítenie. Ezt a magatartást a megtéréssel és a hittel tesszük magunkévá.

EVANGÉLIUM Mk 1, 14-20
Miután Jánost elfogták, Jézus Galileába ment, és hirdette az Isten evangéliumát: ,,Betelt az idő, közel van az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.'' Amikor a Galileai-tó partján járt, látta, hogy Simon és testvére, András, akik halászok voltak, éppen hálót vetnek a tengerbe. Jézus megszólította őket: "Jöjjetek velem, és én emberek halászává teszlek titeket.'' Azok rögtön otthagyták a hálóikat, és nyomába szegődtek. Mikor kissé továbbment, meglátta Jakabot, Zebedeus fiát, és testvérét, Jánost, amint a hálókat javították a bárkában. Ôket is mindjárt meghívta. Erre otthagyták apjukat, Zebedeust a napszámosokkal együtt, és követték őt.

Hány nap telhetett el, amióta Jézus meghívta magához otthonába András és Jánost? Az apostolok nem írtak naplót, és az ő idejükben sajtó sem létezett, hogy paparazzók követték volna őket lépten-nyomon. Minden esetre, bármilyen mély nyomot hagyott bennük a látogatás Jézus otthonában, ezek a józan és gyakorlatias halászok, így másnap szépen visszatértek hálóikhoz és halaikhoz. Látogatásuk egy éjszakára szólt, meghívást csak erre kaptak. Jézus azonban nem csak csevegni akart velük. Kiszemelt őket munkatársaknak, emberhalásznak. Hagyta azonban, hogy érlelődjön bennük a még diffúz vágy, hogy követhessék. És megvárta, amíg az előfutárt, Jánost, a hatalom kiiktatta. Nem kellett választaniuk közte és eddigi tanítójuk között. De választaniuk kellett addigi életük, a halászat, és az új küldetés, az emberhalászat között. Mint láthatjuk, nem haboztak. „Rögtön” otthagyták hálóikat és nyomába szegődtek. Az a bizonyos meghívás otthonába, amelyről János oly meghatottan számolt be, kifizetődő befektetés volt. Most már együtt mehettek a kánai menyegzőre. Mostantól fogva örök vendégek.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------


JANUÁR 14. ÉVKÖZI 2. VASÁRNAP - B-év




Az évközi második vasárnap evangéliuma Jézus nyilvános működésének legelső pillanatait rögzíti. A szakasz valójában három találkozás elbeszélése: Jézus közeledik keresztelő Jánoshoz és két tanítványához, a két tanítvány, János és András, elmegy Jézushoz, végezetül pedig András Jézushoz vezeti fivérét, Simont, János fiát. Roppant emberi, egyszerű pillanatok ezek, nem hordoznak nagy teológiai tanítást - és mégis ebben az egyszerűségben rejlik alapvető üzenetük számunkra.

A János evangéliumából vett szakasz egy sajátos érdekességet mutat fel. Az idős evangélista vagy tanítványa-írnoka, aki a szöveget lejegyzi, bő félszázados távolságból tekint vissza ezekre az eseményekre, mégis pontosan emlékszik mindenre. Meg tudja mondani az időpontot: "a tizedik óra körül volt", vagyis nagyjából délután négykor. Pontosan vissza tudja adni az első Jézussal váltott szavakat, amelyek - kiszakítva az evangélium szövegkörnyezetéből - olyannyira hétköznapiak, hogy nem is értjük, mit keresnek a szent szövegben:

Mit kívántok?
Mester, hol laksz?
Jöjjetek, nézzétek meg!

"Elmentek tehát vele, és megnézték, hogy hol lakik, és aznap nála maradtak."

Bármilyen egyszerűek a szavak, beleégtek János emlékezetébe, olyannyira, hogy még agg korában is pontosan emlékezik rájuk. Számára ez a szent pillanat, élete nagy perce: a találkozás Jézussal. Ahogyan egy szerelmes kristálytisztán és örömmel idézi fel a pillanatot, amikor először megpillantotta kedvesét, úgy János is hasonlóképpen tud el-elmerengeni az első, Jézus házában töltött délutánon.

A pillanat egyszerűségének megértése azért fontos számunkra, mert a szavak mögött kidomborodó történés nagy tanulságot rejt. Nem véletlen, hogy ezen a vasárnapon az első olvasmányban az ifjú Sámuel meghívásáról hallunk. Ő éjszaka hallja az őt néven szólító hangot - "Sámuel, Sámuel!" -, s háromszor hiszi azt, hogy Éli főpap hívja. Csak negyedszerre ébrednek rá, hogy az Úr szólítja az ifjút. Isten szava "eleven és átható, minden kétélű kardnál élesebb" (vö. Zsid 4,12), ugyanakkor szelíd, nagyon emberi is ez a hang. Sőt, Sámuel egyenesen emberinek találja, hisz nincs benne semmi hatalmas, emberfölötti, megdöbbentő. Az a tapasztalat jut osztályrészéül, mint Illés prófétának, akinek a Hóreb hegyén megmutatkozik Isten - aki azonban nem a hegyeket felforgató szélvészben, nem a földrengésben, nem a tűzben, hanem az enyhe szellő susogásában jön el (ld. 1Kir 19,9-13). Isten megszólalása lehet néha csodás és hatalmas, mint a közeledő pálforduló ünnepén látjuk majd, de legtöbbször egyszerű, szelíd ez a hang, oly tiszta, oly emberi!

Sőt, nem csak emberi, de kifejezetten ember is, hisz Jézusban Isten Szava öltött testet. S ez az Ige most emberként szólítja meg az evangéliumban Jánost, Andrást és Simont. János evangéliumában az emberi szerző nem írja le a szinoptikusoknál látott meghívás-történetet, a háló, a halászhajó, az apa mellől való elszólítást. János, aki személyes emlékként hordja ezt magában, nem erre a látványos, nagy pillanatra emlékezik, hanem a délutánra, amikor elment Jézus házába, s vele töltötte az időt, délután négytől estig. Ebben a nagyon is emberi pillanatban látta meg ő Isten gazdagságát, erejét, szépségét - ahogy Illés is az enyhe szellő susogásában fedezte fel az átvonuló Urat.

Mégis, már ebben a csöndesen egyszerű pillanatban ott szunnyad az isteni erő. Hisz Jézus, aki akkor látja először Simont, köszönés, üdvözlés helyett mélyen rátekint az előtte álló férfira, és ezt mondja: "Te Simon vagy, János fia, de Kéfásnak, azaz Péternek fognak hívni". Nem fejti még ki, mit jelent ez a név, nem mondja még el, milyen hivatás vár a most először látott Simonra. De az emberi találkozás mögött már megtörtént a csoda - Isten rátekintett egy emberre, s meglátva szívét, meghívást adott neki. Idő kell még, míg mindez apránként kibomlik, felragyog, de mégis, már a legelső pillanatban Isten kiválasztó szeretete ég.

Ez az a tanítás, amelyet meg kell értenünk az évközi második vasárnap evangéliumát hallva: Isten alázata az emberséggel való szövetségben, az emberi teljes felvállalásában sajátos fénnyel mutatkozik meg. Aki arra vár, hogy Isten jellel, csodával, lenyűgöző módon demonstrálja jelenlétét, hatalmát, az valószínűleg hiába vár. Vannak csodák, vannak prófétai jelek - de ez csak kevés embernek lesz osztályrésze. A legnagyobb szenteket nem ezek érdekelték, ezek általában a gyenge hitű emberek számára voltak érdekesek, lenyűgözők, kívánatosak vagy izgalmasak. Az igazi mély hit - mint János evangélistáé - nem akar hatalmasan, fényesen isteni megnyilatkozásokat. Számára az Úr megtalálása ennyi volt: délután négykor belépni a názáreti Jézus házába, s vele lenni estig.

Rabindranath Tagore, az indiai gondolkodó és költő az Eltévedt madarakban így ír: "Isten jobban szereti az emberi mécses lángját, mint a saját nagy csillagai fényét." Hogy ez mennyire igaz, azt Istennek olyannyira emberi megszólalásai mutatják. Isten az ember előtt nem tüntet a hatalmával, nem akarja lenyűgözni őt, sőt, még lehengerlő módon meggyőzni sem, Isten nem ragyogni és csillogni akar teremtménye szemében - Isten alázatos, csöndes, nagyon is emberien megszólalni képes és kész Isten.

Ez azonban figyelmeztet bennünket: amíg csak a szélvészben, földrengésben, tűzben; amíg csak a csodában, a hatalomban, a ragyogásban keressük Istent, addig ő nem lesz ott. De ott lesz az emberiben, egy-egy elejtett szóban, életünk apró elemében, egy pillanatban, egy mosolyban, akár egy fájdalomban. És lesz, mint Jánosnak, nekünk is, ha figyelmesek s nyitott szívűek vagyunk, egy délután négy óránk, amikor teljes csöndben megtaláljuk, hol lakik az Isten.


----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------


JANUÁR 6. SZOMBAT – URUNK MEGJELENÉSE, VÍZKERESZT

“Miután meghallgatták a királyt, elindultak, és íme, a csillag, amelyet láttak feltűnésekor, előttük ment, amíg meg nem érkeztek, és akkor megállt a fölött a hely fölött, ahol a gyermek volt. Amikor meglátták a csillagot, igen nagy volt az örömük. Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt.” (Mt 2, 9-11)

Gentile da Fabriani: A háromkirályok imádása 1423


----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

JANUÁR 7. VASÁRNAP – URUNK MEGKERESZTELKEDÉSE

Vilmos Aba-Novak: Krisztus megkeresztelése, 1931


Vízkereszt a kereszténység egyik legősibb ünnepe, a hagyományban már jóval karácsony előtt megjelent. Az ünnep igen összetett volt mindig: azon alkalmakra emlékezett az egyház ezen a napon, amikor az emberré lett Isten megjelent a világ előtt. Innen az ünnep görög neve: Epifánia (vagy latinosan: Apparitio) – Megjelenés. Mely alkalmak azok tehát, amikor az emberré lett Isten kilépett a világ elé?

-Először is testi születése; az örmény egyház a mai napig Vízkeresztkor emlékezik Krisztus születésére, nincs külön Karácsonyuk;

-Másodszor a három napkeleti bölcs látogatása, amikor a megtestesülés immár nem csak a zsidók előtt vált nyilvánvalóvá (őket képviselik a pásztorok), hanem minden pogány nép előtt is, akiknek képviseletében a bölcsek járnak;

-Harmadszor megkeresztelkedése, amikor a próféták legnagyobbika rámutathatott a tömeg előtt: „Íme, az Isten Báránya!”;

-Negyedszer pedig a kánai menyegző, amikor első ízben nyilvánult ki Jézus csodatévő isteni hatalma.

Így tehát mondhatjuk azt, hogy a Vízkereszt egy igen összetett jelentéssel bíró ünnepnap volt a kezdetektől fogva. Ezen változtatott Karácsony ünnepének bevezetése, hisz így a születés és a hozzá kapcsolódó események már elkülönültek a többi három emlékezési szinttől. Ezek azonban egészen a legújabb korig együtt maradtak, miként azt Vízkereszt ünnepének esti dicsérete, vagyis vesperása elején a himnusz három szakasza jelzi, amelyek Seduliusnak, a nagy himnuszköltőnek a Krisztus életét megéneklő költeményéből származnak:

Vonulnak már a Mágusok,
amerre jelzi csillaguk.
A Fényt fény által keresik,
Istennek szólnak kincseik.

A tiszta víznek habjai
az égi Bárányt fürdetik.
A bűnt, mely őt nem illeti
– lelkünk lemosva – elveszi.

Emitt hatalma új jele:
piroslik korsók friss vize,
parancsszavára bor folyik,
a víz mivoltja változik.


A II. Vatikáni Zsinat által meghirdetett liturgikus reform kísérletet tett arra, hogy még egy szétválasztást tegyen: elkülönítse Krisztus megjelenését (magyarul Vízkeresztet), tehát a három bölcs látogatásának ünnepét Krisztus megkeresztelkedésének ünnepétől. Ám ennek a szétválasztásnak mikéntje országról országra változik, attól függően, hogy január hatodika államilag elismert szünnap-e, illetve hogy az adott ország püspökei szerint akkor, vagy a rákövetkező vasárnap tartják-e Vízkeresztet. Így fordulhat elő idén, hogy a Szentatya január 6-án, az ünnepnapon emlékezik meg Vízkeresztről; majd a rákövetkező vasárnapon, január 7-én üli Krisztus megkeresztelkedésének ünnepét, amikor ő maga is keresztel. Ugyanakkor Magyarországon az ünnepet áttesszük vasárnapra, ezáltal 7-én emlékezünk Vízkeresztre, s a rákövetkező napon, 8-án üljük Urunk megkeresztelkedésének ünnepét.

A három királyok látogatása tehát a nemzetek Krisztusra való rátalálása: hármójuk jelképezi az egész emberiséget. Az egyik fiatal, a másik középkorú, a harmadik idős: az életkorokat, az emberi élet fázisait testesítik meg. Az egyik fehérbőrű, a másik sárgabőrű, a harmadik szerecsen: a három ókori világrészt, a Noé három fiától származó három emberi nemet egységben jelentik. Nagyon sok festményen, ikonon eltérő testhelyzetben látjuk őket: a lováról leszálló fiú még a csillagra tekint, a középkorú férfi már a Gyermeket nézi, míg az idős már oda is borul lábához, megcsókolja az Újszülöttet. Ezáltal jelképezik ők az ember lelki életének, aszketikának és misztikának három fázisát: a megvilágosodás útját (amikor a csillag fényét követve a célhoz akar elérkezni az ember), a megtisztulás útját (amikor látja már a Gyermeket, de még belső érésen kell átmennie ahhoz, hogy eléje lépjen) és az egyesülés útját (amikor az ember szavak nélkül az Isten lába elé borul, s egyesül vele a szeretetben).

E három férfi, az emberiség egyetemes útja Krisztushoz sajátos módon nyeri el értelmét Urunk megkeresztelkedésében. Nem csak az ember halad Isten felé, de mindezt megelőzve az Isten is közeledik az ember felé. Nem véletlenül énekeljük Urunk megkeresztelkedésének ünnepén az első esti dicséret himnuszában:

Ó, Egyszülött, kit küld Atyád,
hozzánk jössz szűzi méhen át,
keresztvízzel megszentelő,
hitből mindent újjá szülő.


A megtestesülés után Krisztus öntudatosan, emberi felnőtté válása, elköteleződése útján is kiáll az ember mellett. A titkot, amelyet a bölcsek még titokban sejtenek, Heródes elől rejtenek; immár nyíltan hirdeti meg Keresztelő János Isten Bárányát, akiben valóság mindenki előtt immár: „Emmánuel, velünk az Isten.” Íme, az Úr Krisztusa, azaz Szentlélekkel fölkentje, aki értünk született, értünk adja életét, s nem önnön bűnei miatt, hanem a mi megváltásunk végett a keresztvíz alá hajtja fejét. A betlehemi csillag fénye és a keresztelkedéskor Krisztus fölött megnyíló ég fénye ugyanaz. A királyok szívét mozgató belső indítás s az Atya szózata ugyanaz. A Gyermekre mutató bölcsek s a Keresztelő gesztusa, szózata ugyanaz. Ezt visszhangozzuk hát mi is a kettős ünnepen a himnusz szavával:

Maradj velünk, Urunk, maradj,
az éjhomályban fény te vagy;
lelkünket mosd le, bűnt ne hagyj,
áldással enyhülést is adj!


----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------


2018. január 1. Szűz Mária, Isten anyja (Újév)




Szent II. János Pál pápa írja:Máriát maga az Isten vezette be a Megváltás misztériumába. Ebben áll az istenanyaság kegyelmének egyedülálló volta. Nem csak az emberi történelemben egyedülálló és megismételhetetlen ennek az anyaságnak a méltósága, hanem abban is egyedülálló, - és ez a megváltás mélységéhez és magasságához tartozik - hogy soha nem tapasztalt módon válik részesévé Mária, anyasága révén, annak az üdvözítő tervnek, amely a Megváltás misztériumában vált valóra.

Szent II. János Pál: Újévi ima (részlet)

Ma különös szeretettel és gyöngédséggel vesszük körül
a názáreti Szűz anyaságát, Akit Te, örök Atya, kiválasztottál,
hogy a Te Fiad édesanyja legyen a Szentlélek műve által,
Aki a mi Szeretetünk a kimondhatatlan Háromság titkában.
Üdvözlünk, új év, a liturgia mai szövegével:
"Áldjon meg Téged az Úr és oltalmazzon!
Fordítsa feléd orcáját, és legyen hozzád kegyes!
Tekintsen rád az Úr, és adjon békességet!"


Újév alkalmával ezeket a kívánságokat fejezzük ki kölcsönösen egymásnak: Jézus Krisztus nevében kezdjünk újra! Az Ő neve azt jelenti: Isten üdvözít!


----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

2018. január 1. a béke világnapja

1982 óta létezik a béke világnapja. 2001 óta ez a nap globális tűzszüneti nap is.Mindemellet Kofi Annan ENSZ főtitkár kezdeményezésének hatására szeptember 21-e erőszakmentes nap is. Tudjuk mindannyian, hogy ez is nagyon fontos, hiszen a fizikai terror mellett napjainkban egyre nagyobb teret nyer a lelki terror is.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------


----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------


Újévi jókívánságok

Olyan szemet kívánok neked, amellyel gyönyörködni tudsz a Jóistenben,
amellyel megpillantva egy embert, meglátod, mire van szüksége.

Olyan fület kívánok neked, amely hallja a hangközöket is, s amely nem
süket sem a boldogság, sem az ínség jelzéseinek meghallására, s amely
meghallja a Szentlélek suttogását.

Olyan szájat kívánok neked, amely az Igazságban, az Igazságról szól,
néven nevezi az igazságtalanságot és találékony, ha a vigasztalás és a
szeretet szavait kell kimondani.

Olyan kezet kívánok neked, amely ismeri a gyöngédséget, mozdulása képes
nyomatékot adni a kiengesztelődésnek, olyan kezet, amely nem szorítja
marokra azt, amivel bőségesen rendelkezik, s amit másokkal megoszthat.

Olyan lábat kívánok neked, amely oda tart, ahová érdemes, és nem cövekel
le döntő lépések megtétele előtt.

Olyan gerincet kívánok neked, amivel egyenesen járhatsz és őszintén
élhetsz, olyan gerincet, amely nem hajol meg az elnyomás, az
önkényeskedés előtt, amellyel szelíden és alázatosan követheted a Mestert.

Olyan szívet kívánok neked, amelyben Jézus megpihenhet, és amelyben
sokan otthonra lelnek.


----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

IGELITURGIKUS NAPTÁR 2018.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------


Karácsony nyolcadának jeles napjai


December 26.: Szent István diakónus, első vértanú.
A kereszténység első vértanúja, aki kimondta a Főtanácsban, hogy Jézus volt az a Messiás, akit a zsidó nép várt, és akit a nép vezetői halálra adtak. Beszéde miatt megkövezték. Gyilkosai ruhájukat egy Saul nevű ifjú farizeus lábához tették, aki megtérése után Pál apostol lett.

December 27.: Szent János apostol és evangélista ünnepe.
János az egyetlen apostol, aki nem vértanúként fejezte be életét. A negyedik evangélium szerzője, három levelet és a Jelenések könyvét írta. Isten lényegének a szeretetet mondta. Az ünnepen bort szentelnek, majd körbekínálják: “Bibe charitatem Sancti Johannis!” – “Idd Szent János szeretetét!”

December 28.: Aprószentek.
A betlehemi gyermekgyilkosság áldozatai voltak a Krisztus elleni hatalmak első áldozatai. Ma az abortuszok áldozataiért imádkozik az Egyház.

December 30.: Szent Család ünnepe
A XIX. században keletkezett az ünnep, amikor a názáreti otthont állították a családok példaképéül. Karácsony nyolcadába eső vasárnap ünnepeljük, ha nincs ilyen, akkor 30-án.

December 31.: Év végi hálaadás.
A polgári év végén közös hálaadást és lelkipásztori beszámolót tartanak misében, vagy a nélkül a Te Deum eléneklésével.

Január 1.: Újév, Karácsony nyolcada, Szűz Mária, Isten Anyja.
Mária istenanyaságára figyelünk a polgári év első napján és a békéért imádkozunk, ugyanis ez a béke világnapja is.


----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------


Karácsonynak éjszakáján, Jézus születése napján

"Jézus Krisztus születésének ez a története: Anyja, Mária, Józsefnek a jegyese, még mielőtt egybekeltek volna, úgy találtatott, hogy gyermeket fogant a Szentlélektől. Férje, József igaz ember volt, nem akarta a nyilvánosság előtt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt hozzá: „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet Máriát, hiszen a benne fogant élet a Szentlélektől van! Fiút szül, akit Jézusnak nevezel el, mert ő szabadítja meg népét bűneitől.” Ezek azért történtek, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta szavával mondott: Íme, a szűz fogan és fiat szül, Emmánuel lesz a neve. Ez azt jelenti: Velünk az Isten. József erre fölébredt álmából és úgy tett, ahogy az Úr angyala parancsolta. Magához vette feleségét, de nem ismerte meg, míg világra nem hozta fiát, akinek a Jézus nevet adta." (Mt 1, 18-25)

Murillo: Pásztorok imádása


----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------


Ahogy közeledik karácsony ünnepe, egyre jobban örvendezik a szívünk a Megváltó érkezése miatt. Szívünket a bűnbánat szellemében előkészítjük Urunk befogadására.

Mi be tudjuk-e fogadni teljesen Krisztust, igent tudunk e mondani újra és újra hivatásunkra, ahogy a Szent Szűz tette? Látszólag ellentmondásos és kilátástalan helyzetben is bízunk-e Isten felőlünk elrendelt akaratában, hogy Ő megtart minket és elvezet életünk útján?

Az életszentségre mi is mindannyian hivatalosak vagyunk azáltal, hogy Krisztus-hordozóknak kell lennünk embertársaink felé és nemcsak Karácsonykor, hanem az egyházi év során mindenkor. Nekünk sokkal inkább adatott ez a feladat, mint a keresztségben részesült minden testvérünké, mert Isten közelebbi Isten és emberszeretetre jelölt ki és hívott meg.

Legyünk hűségesek meghívásunkhoz, kérjük ezen a karácsonyon is kegyelmét, hogy egész életünkben kitarthassunk ezen az úton és másoknak is az életszentségén munkálkodva, majdan elnyerjük az üdvösség romolhatatlan ajándékát, a dicsőség koronáját.


Áprily Lajos: Karácsony-est

Angyal zenéje, gyertyafény –
kincses kezem hogy lett szegény?

Nem adhattam ma semmi mást,
csak jó, meleg simogatást.

Mi győzött érdességemen?
Mitől csókolhat úgy kezem?

Simogatást mitől tanult?
Erembe Krisztus vére hullt?

Szemembe Krisztus-könny szökött? –
kinyúló kézzel kérdezem.

Áldott vagy a kezek között,
karácsonyi koldus-kezem.

Ezen a mai napon fogadjuk el koldusságunkat, és ne akarjunk ma semmi mást adni, „csak jó meleg simogatást”. A legnagyobb ajándékot úgyis mi kapjuk: Isten emberré lett értünk. Ezt az ajándékot vigyük tovább a szeretteinknek. Adjunk ma „jó meleg simogatást”!

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------










----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------


"Elnézést kérek! Ne haragudj!"


Gyakran kiejtett szavaink ezek. Így intézzük el gyorsan azt a pillanatnyi zavart, amely az együttélésben keletkezett. Miközben kimondjuk a szavakat, megsejthetjük, megérezhetjük, hogy egymásnak akaratlanul is megnehezítettük az életét.

Bocsánatkérésünkkel kifejezhetjük szándékunkat, hogy rendezzük az összekuszálódott kapcsolatot. Ilyenkor a másikkal való kapcsolat alakulása, jövője a tét. A bocsánatkérés és a megbocsájtás az emberi együttélés állandóan ismétlődő kihívása. Megbántok valakit és keresem, mi az én részem abba, hogy újra rendeződhessen a kapcsolat.

Vagy engem bántanak meg és megbántottságom fájdalmával küszködöm, vagy a megbocsátás nehézségeivel. Egy életen át tanuljuk, milyen az a bocsánatkérés, amely lehetővé teszi a kapcsolat folytatását, és milyen az a megbocsátás, amely felszabadít a félelem, a harag szorításából. Hogy újra jóindulattal tudjunk nézni önmagunkra és egymásra.
Hogy újra tudjunk szeretni.
(részlet Mustó Péter SJ atya Megszereted, ami a tiéd c. könyvből)


Sokszor nem könnyű bocsánatot kérni, illetve megbocsájtani. De kérjük Istent, hogy segítsen.

Bocsásd meg bűneinket...

Uram, bocsásd meg vétkeinket. Nem úgy, ahogy mi szoktunk megbocsátani, kényszeredetten, vagy számítgatva, hanem a Te irgalmasságod szerint. Bocsáss meg úgy, hogy szelíd jóságoddal és gyöngeségeddel találkozzunk. Ments meg, Uram, minden gőgös moccanástól, a lenézéstől, méltatlankodástól és a képmutató jóságtól is. Segíts hozzá, hogy magamnak is meg tudjak bocsátani.
Add meg, hogy egymásnak adott bocsánatunk a tiédhez legyen hasonló. Uram, bocsásd meg a mi vétkeinket!





----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------






----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------




Veni Creator Spiritus - Pünkösdi himnusz
Fordította: Babits Mihály

Teremtő Lélek, jöjj közénk,
híveid szívét látogasd,
töltsd malaszttal a lelkeket,
kiket hatalmad alkotott!

Te, kit Védőnek mondanak,
mellénk a magas ég adott,
Tűz, élő Forrás, Szeretet,
Te, lelkek lelki Olaja.

Ajándékoddal hétszeres,
Te, ujj az Isten jobb kezén,
Atyának ígért szózata,
Ki ajkainkat megnyítád.

Érzékeinkbe gyújts Te fényt,
Szívünk szerelmed töltse be,
mi bennünk testi gyöngeség,
örök erőddel izmosítsd!

Ellenségünket űzzed el,
a békét tüstént hozd közel,
előttünk járva mint Vezér
kerüljünk mindent, ami árt!

Általad tudjuk az Atyát,
ismerjük, adjad, a Fiút,
Ki kettejüknek Lelke vagy,
Tebenned higgyünk végtelen!

Ezt teljesítse az Atya,
s vele egylényű Egyfia,
aki veled uralkodik,
ó, Lélek, minden századig!
Ámen.


Nyomtatóbarát változat